Egy istenség, aki egy szerény tagot kényeztet

Az isteni birodalmában egy alázatos egyén mélyen gyökerező vágyakozást táplált. Törekvései nem világi kincsek vagy hatalom voltak, hanem inkább egy buzgó vágy egy istenséggel való bensőséges találkozásra.Ahogy a szerencse úgy hozta volna, kívánsága egy sugárzó, csábító lény formájában teljesült.Az isteni entitás tiszta elegancia fizikumával alig várta, hogy kielégítse a halandók vágyait.A szerény halandó, az izgalomtól és várakozástól legyőzve átadta magát az istenségek szakértő kezeinek.Az istenség, huncut pillantással a szemében, fogására vette szerény felajánlását, ügyes ujjai csodákat műveltek a halandó apró tagján. Érintése a gyönyör szimfóniája volt, önkívületi hullámokat küldve végig a fiatalemberek erein. Minden simogatás, minden szorítás az istenségek mesterségének és a halandók tagadhatatlan izgalmának végrendelete volt. Ez a tiszta, hamisítatlan gyönyör pillanata volt, ahol elmosódtak a vágy és a valóság határai. Az istenségi szolgálatok a mindenhatósága végrendeletei voltak, a gyönyörök tánca, ami a fiatalembert a boldog eufória állapotában hagyta. És ahogy a jelenet a végéhez közeledett, az ember nem tudott segíteni, de csodálkozni sem - valóban keresztezte istenséggel az ösvényeket a halandó? Vagy ez az egész csak egy futó álom volt?.